Meghoztam az 1. fejezetet. Lehet egy kicsit rövidre sikeredett, de nem akartam már az 1. fejezetben lelőni a történet lényegét. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást!)
Lee DaSom vagyok, és 25 éves. 1989. December 21-én születtem, Daeguban. Modellként dolgozom, Szöulban.
Kis korom óta szerelmes vagyok egy srácba, akit Ok TaecYeonnak hívnak. Együtt vagyunk körülbelül 4-5 éve. Már középiskolás korunk óta hivatásos katona szeretne lenni. Akkor még nem gondoltam arra, mennyire meg fog változni az életem...
- Taec... Ezt már megbeszéltük. – simogattam meg az arcát.
- Miért akarod megvonni tőlem az álmomat?
- Eszem ágában sincs megvonni tőled az álmodat. Ha katona szeretnél lenni legyél... Csak vigyázz magadra! – öleltem magamhoz.
Szorosan tartott magához, majd elhúzódott tőlem és megcsókolt. Szeretem, és ha ő katona akar lenni elfogadom.
- Egyébként sincs más választásom...
- Somie... miért?
- Egészséges, és koreai férfi vagy. 2 évre így is–úgyis be kell vonulnod.
- Másfél hét múlva megyek.
- Ha ezt szeretnéd... – indultam el sírva a közös hálószobánkba.
- Kicsim... – fogta meg a kezemet. – 2 hónaponta kijövök hozzád.
- De nekem az nem elég. Azt akarom, hogy mindig velem legyél.
- Ígérem épségben kijövök onnan! Lehet ott lesz velem MinJun is.
- Mit kérsz vacsorára? – töröltem le könnyeimet.
- Mindegy...
Kimentem a konyhába, és csináltam valami vacsorát. Kimchit akartam még reggel, de csak spagettit készítettem. Nem volt kedvem nagyon elpepecselni. Azt akartam, hogy minél hamarabb vége legyen a napnak. Miután kész lettem a vacsorával, leültünk, és ettünk. Egyikőnk sem mondott semmit. Elpakoltam, és elmosogattam a mosatlant. Addig Taec elment zuhanyozni. Amint kész lettem bementem hozzá, és nem érdekelt, hogy még nem volt kész beálltam mellé a zuhany alá. Behúzta a zuhanykabin ajtaját, majd maga felé fordított és megölelt.
- Szeretlek! – csókolt meg.
- Szeretlek!
Ezek után elkezdtem én is tisztálkodni. Taec megvárt, majd együtt megtörölköztünk, és lefeküdtünk aludni. Szorosan magához húzott, és úgy nyomott el minket a fáradság.
Másnap Taec egy forró csókkal keltett fel. Elmosolyodtam, majd magamhoz öleltem csak, hogy jobban el tudjuk mélyíteni a csókunkat. Mivel már 4-5 éve vagyunk együtt nálunk szokásos a heti egyszeri vagy kétszeri szeretkezési alkalom. Taec benyúlt hálóingem alá, és simogatni kezdte a hasamat. Már kezdett visszafordíthatatlanná válni a dolog, mikor valaki ráfeküdt a csengőre. Kinyitottuk az ajtót és legjobb barátunk, Kim MinJun állt ott.
- Szia MinJun! – mondtuk egyszerre.
- Sziasztok!
- Gyere be! – invitáltam be a házba.
Bejött majd leültünk a nappaliba. A srácok a katonaságról kezdtek beszélgetni.
- "Szuper! Nem tudnak másról beszélni csak pont arról? El akarom felejteni... Remélem Taec csak viccelt, hogy másfél hét múlva már megy is." - gondoltam.
- Kérsz valamit? – kérdeztem MinJuntól.
- Egy pohár tea jól esne.
Bementem a konyhába, és főztem három bögre zöld teát. Láttam MinJunon, mennyire feszült ezért is gondoltam a zöld teára, ami megnyugtatja az idegeket.
- Veled leszek a katonaságban. – mondta MinJun Taecnek, miközben leraktam a bögréket mindenki elé, majd megfogtam a sajátomat, és leültem szerelmem mellé.
- Hogy van Soa? – tereltem a szót.
- Elhagyott... megcsalt, kinek mi a jobb...
- Kivel csalt meg? – lepődtem meg. – Soa mondta nekem, hogy soha nem csalna meg téged.
- Az egyik haverommal, Wooyounggal.
- Tessék? – kérdeztük egyszerre Taec-kel.
- Igen. Ő sokkal jobb, mint én. Jobb ha én is bemegyek veled a katonaságba.
- Nem srácok. Ez nem jó ötlet. Nem akarlak titeket elveszíteni. Csak ti vagytok nekem.
- Úgyis teljesítenünk kell a kötelező 2 évet. – mondta MinJun.
Nem mondtam semmit csak idegesen bementem a hálószobába. Ledőltem az ágyra, majd sírni kezdtem.
(Na, hogy tetszett? Remélem várjátok a 2. fejezetet. Nem akarok szemtelen lenni, de kérhetnék véleményt, hogy mégis mi a véleményetek.
Előre is köszönöm, Xia! ^^)
